antifasiszták előre!!!
antifasiszta punk!
Az antifasizmus a fasiszta ideológia tagadása, a fasiszta szervezetek, kormányzatok és emberek elleni aktív politikai küzdelem. Egy másik kifejezés az antifasizmusra (vagy az antifasisztákra) az antifa. Az elnevezés ugyanakkor megtévesztő, hiszen a „fasiszta” szó nem Mussolini olaszországi rendszerére utal, hanem a német nemzetiszocializmusra.Ennek feltehető indoka, hogy Sztálin utasításba adta, hogy ne használják a nemzetiszocialista kifejezést, hogy ne lehessen azt összetéveszteni a szocializmussal, és a szocialista államokban a "fasiszta" vagy "hitlerista" kifejezéssel jelölték a nemzetiszocializmust. A baloldali körökben is ez a terminológia terjedt el.
Az ideológia elemei
Különbséget szoktak tenni antifasiszta politika és személyes antifasiszta meggyőződés között. Tágabb értelemben, antifasiszta az a személy, aki elveti a fasizmust, vagy antifasiszta elveket vall. Ebbe az értelmezésbe a Nyugat legtöbb vezető politikai pártja és csoportja is beletartozik, beleértve a jobb- és baloldali pártokat is.
Az antifasiszta politikai megmozdulások történelmileg párosíthatóak az anarchizmussal, a kommunizmussal és a szocializmussal; ámbátor az egyénnek nem kell baloldali meggyőződésűnek lennie ahhoz, hogy elvesse a fasizmust.
Két nagy antifasiszta irányzat létezik: militáns antifasizmus és liberális antifasizmus. A két mozgalom között a törés az erőszak létjogosultságának kérdéséből fakad.
Története
Az erőszak fontos szerepet játszott az 1920-as, 1930-as években, amikor antifasiszták küzdöttek olyan agresszív szélsőjobb csoportokkal, mint például a franciaországi Action Française mozgalom, mely a párizsi Quartier latint uralta. 1920-as években Olaszországban antifasiszták harcoltak az erőszakos Squadristi ellen, Németországban az antifasiszták fizikai összetűzésbe kerültek a Freikorpsszal.
Az első nagyméretű antifasiszta mozgalmak a spanyol polgárháború alatt jelentek meg először. Többek között a Nemzetközi Brigád és a Spanyol Anarchista Milícia alakított népszerű antifasiszta csoportokat.
A II. világháború alatt a legtöbb nagy ellenálló mozgalom antifasiszta volt. Franciaországban mind a szélsőjobboldali nacionalisták, mind a royalisták közül rengeteg ember csatlakozott a Vichy-rezsim megdöntésére irányuló Ellenálláshoz. Sikeresen megdöntötték a Vichy-rezsimet és megkezdték harcukat a németek ellen. Az Olasz Ellenállás nevű antifasiszta mozgalom az olasz történelem fontos része; rengeteg ember hagyta el házát hogy a hegyekben éljen; harcoltak mind a fasiszták, mind a Harmadik Birodalom katonái ellen. Számos észak-olasz várost, beleértve Torinót és Milánót antifasiszta felkelések szabadítottak fel.
Magyarországon
Az antifasiszták legnagyobb szervezete a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ).
Kritikája
Az antifasizmus megjelenési formáit kritizálók (akik maguk nem feltétlenül fasiszták) szerint a parttalan antifasizmus gyakran ellehetetleníti a vitákat és a társadalmi párbeszédet, mert szerintük az észérvek helyett gyakran csak az kerül szóba, hogy egy adott javaslat, irányzat köthető-e a fasizmus ideológiájához vagy sem. Továbbá sérelmezik, hogy az antifasizmus köntösébe sokszor szélsőbaloldali irányzatok bújhatnak meg, és azokat legitimizálhatja, ugyanúgy ahogy az antikommunizmus tehet így a fasizmussal. Kritikaként szokták még felvetni azt is, hogy a fasiszta kifejezés mára már teljesen elveszítette objektív tartalmát, és puszta szitokszóként használják leggyakrabban.
Magyarországon a jobboldal gyakran azzal vádolja a balliberális pártokat, szervezeteket, hogy az antifasizmus szerintük erőltetett és folyamatos propagálásával a kormányzati tevékenység esetleges hibáiról próbálja elterelni figyelmet.